Én vagyok az a srác

A Shell Beachnek különleges érzéke van ahhoz, hogy látszólag össze nem illő zenekarokkal együtt lépjen fel, volt olyan bulijuk, ahol az öt fellépő egyetlen közös momentuma a gitár meg a dob volt. Június 18-i hajós jelenésük előzenekarai is más-más forrásokból merítettek, a közös hangzást a mindhárom formáció zenéjében megtalálható epikus, quiet/loud dinamikára építő világ a közös pont. Persze a dobon meg a gitáron kívül.

A dallamos poszt-hardcoret játszó Shell Beach zenéjét a legmenőbb kilencvenes évekbeli gitárzenét játszó együttesek formálták: a hatások között a Deftones és az At the Drive-In mellett ott van az a Refused is, akik a hardcoret éppen a szélsőséges dinamikai váltásokkal forradalmasították. A Shell Beach ambientes, elszállós dallamvilága kétségkívül jelenős drámai töltetet hordoz magában, bár a zenekar leginkább kiválóan táncolható rockhimnuszok előállításában jeleskedik.

Az est külföldi fellépője, a neve dacára német Andrássy hasonló eszközökkel, indie-emós zenei háttérrel leginkább a poszt-rock irányába tendál, a 2009 elején megjelent This Is Where We Met albumukat üdvrivalgással köszöntő német sajtó szerint páratlanul jó érzékkel. Nagyívű struktúrákra épülő, levegősen filigrán hangzású dalaik helyenként a Mogwait, néhol inkább az Envyt idézik a hallgató számára, a poszt-rock zenekarok közül kirívó vonzódásuk a popzenei formák felé pedig csak szimpatikusabbá teszik őket: van énekesük is, szemben például a God Is an Astronauttal, akik előtt egyébként játszott már a müncheni zenekar.

A műsort nyitó Marionette ID a post-hardcore irányából közeledik a post-rock felé, a zenekar garázsrockos betétekkel és kiállásokkal tarkított, még alakulgató hangzását sajátosan magyar jellegű, melankolikus dallamvezetésű ének teszi könnyen felismerhetővé.

A buli sajátos hangulatához az elszálló részeknél megőrülést, az epikus betéteknék intenzív dohányzást és alkoholfogyasztást javaslunk. Ez utóbbihoz remélhetőleg mindenkinek elegendő apró marad a zsebében, a belépő ugyanis ötszáz forintot kóstál, ráadásul lefogyasztható.

Shell Beach honlap MySpace

Andrássy honlap MySpace

Marionette ID honlap MySpace

A magyar ember valahogy helyből nem igazán tud mit kezdeni a posztmodern, a globalizácó meg az információs forradalom adta társadalmi újdonságokkal. Eleve csak annyit tud angolul, hogy a turistáknak elmondja, hogy "The problem with this country is.. kind of, you know, gypsies", így pedig elég nehéz képben maradni a nemzetközi trendekkel.

Itt van például ez az emós dolog, amire itthon nagyon rákaptak, ugyanis  az értetlenkedő emberekbe belenevelte a Fókusz, hogy ez arról szól, hogy hülyegyerekek rinyálnak, és azért emó, mert nem tudják megjegyezni azt a hosszú szót, hogy emotional. Azóta naponta legalább egyszer hallom out of place a szócskát, és egyes kifejezések az irónia lekopásával már kezdenek átmenni a közösségi szókincsbe: "tegnap otthon emóztam", ilyesmik.

Sokkal durvább dolgok történnek akkor, hogyha a tárgyalt jelenségből jó sok pénzt lehet csinálni, mert azt ugye azért ki kéne próbálni. A közgazdász az tud például számolni, de nem ért az emberekhez, úgyhogy gerillamarketing, vírusvideó stb témákban ki kell őtet művelni. Ilyenkor lesznek mindenféle konferenciák meg továbbképzések és ehhez kerülnek elfekvő médiagecik, valamint maszekozó egyetemi tanárok, akik szintén nem ismerik a témát, de legalább nagy a pofájuk.

"A gerillamarketing sem csodafegyver – figyelmeztették a szakértők a konferencia résztvevőit" - írja az Index egy helyütt, és tényleg, a gerillamarketing nem csodafegyver, emellett nem is eperfagylalt vagy kosárlabda. Így én is tudok szakérteni, ba'.

Van kifejezetten gerillamarketinges blog is, amelynek szerzője szintén rendszeresen mellényúl a témában (a keresőszavas optimalizálás például nem gerillamarketing, hanem egyszerűen keresőszavas optimalizálás), továbbá permanenesen felháborodik a piaci szereplők műveletlenségén, hogyaszongya az ember előbb olvasson Aronsont, mielőtt átmegy gerillába. A jó kurva anyját.

Annyiban viszont igaza van a csávónak, hogy nem minden gerillamarketing, amire azt mondják. Saját definíció szerint a gerillamarketing arról ismerszik meg, hogy a minél szélesebb célcsoport eléréséért nem kell fizetni, ugyanis a reklám az on- és offline szociális kapcsolati hálókat, valamint a tömegmédiát használja ki azáltal, hogy kurvára nem tűnik reklámnak (hanem tréfás filmnek, jópofa civil megmozdulásnak, meglepő utcai jelenségnek etc).

Itt most hozok két határesetet példaként, a könnyebb érthetőség jegyében.

Első példa. Pár éve egy csóka kitalálta, hogy a homlokát, mint reklámfelületet az eBayen értékesíti, és sikerült is. A cég áltál megvásárolt homlok ugyan reklámhordozóként kurvára nem praktikus, hülyén néz ki, kevés helyre jut el és annyira nem is odabaszós, de (és itt jön a trükk) a kerek világ minden harmadik újságjában megjelenik hír az eseményről, a cég nevével együtt persze. Szerintem ez gerillamarketing, mert a történet lényegi momentuma gerillás, hiába fizettek a homlokért.

Másik példa. A TV2 megpróbálta felhasználni az új taktikákat az Áll az Alku felfrissítéséhez készült kampányához (és erőteljesen mellényúlt). A kikerült sajtóanyag tanúsága szerint egy szép tavaszi napon több lány táskával mászkált a városban és az Igazgatót kereste. A TV2 szerint ez egy flashmob volt, és vélhetően ennek révén szerettek volna egy kis buzzt generálni maguknak, de bebukták a dolgot. Duplán elégtelen, mert
a) ha hosztesz picsákat kiküldünk az utcára, hgy óránként héccázért csináljanak valamit, az nem flashmob és ebből kifolyólag kurvára érdektelen
b) ha az újságok az erről szóló sajtóanyagot hozzák le, az egyrészt nem gerillamarketing, másrészt kábé annyira érdekes, mintha annyit jelentettek volna be, hogy "megint lesz az a pénzestáskás szar".

A bejegyzés apropóját egy, a Kétfarkú Kutya Pécs 2100 ügyet tárgyaló blogposzt mellett található kommentelő szolgáltatta, aki, hogy esetleg "pénzért kérte az Indexet erre a gerillamarketingre az EKF oldala". Ha fizetünk a tévének, újságnak, ha megvesszük az óriásplakát helyét satöbbi, akkor az nem gerillamarketing, fuckhead. Na ilyen baromságokat nem akarok én többet olvasni.

UPDATE: Ha bárkit érdekel a téma, akkor találtam egy tényleg jó vonatkozó blogot. Különösen ajánlom a szakértői teamnek és Bakáts Settenkedőnek az egyszer már linkelt Index-cikkből. A szakértők a konferencián ugyanis elnézően mosolyognak, hogy a hülye MLSZ azt hiszi, hogy gerillamarketinggel lehet nemzeti futballválogatottat reklámozni, mikor pedig ez a dolog nem működik mindenre, csak, izé, új típusú szaláminál meg induló tévénél. De lehet, bazmeg. Itt van. Csak ők értenek is hozzá, te meg felolvasod a Wikipédiát, felmarkolod a honoráriumot és elmész belőle sörözni.

A képet meg a Subbáról loptam, ajvé.

A budakeszi arcok egy csomószor bejöhetnek ingyen a Turn Of Mind koncertre, mégis lopják a Shell Beach cédét - mesedélután Márton szombatjával a főszerepben.

Valami érthetetlen és még saját magam előtt is homályos ügyből kifolyólag kétezer forintom is volt erre a napra, úgyhogy vidáman ugrottam ki az ágyból délután négykor, lezuhanyoztam, magamra kaptam a XXX. Kalmár László Matematikaverseny résztvevőinek járó pólót és útnak indultam - hova máshova - a Gödör felé.

A Gödörnél meglepő módon összefutottam pár ismerősömmel, akik bohó dolgokkal múlatták az időt. Mikike közölte, hogy a pólómra az van írva, hogy 'Straight Edge Kalmár László Matekverseny'. Ritafox és a lány, akit nem ismertem fel (pedig állítólag három éve összefutottunk a Millenárison) poharakból Martinit ittak, amíg Szilveszter hip-hop / r'n'b-sztárt tervezett Rebiből, fuksszal -izommal bőségesen ellátott fekete táncosokkal és gyémántékszerekkel körítve. A többiek ezalatt másnaposkodtak és Gróf ráborította a sört a szőnyegszerű izére.

Ritafoxszal vizionáltunk egy picit (ez a baráti társaság dolog állandóan terjeszkedik, mert mindig bekerülnek ilyen emberek, akikkel valaki már szekszelt és akkor a többi embernek is szekszelni kell vele, aztán egyszer csak születni fog vagy húsz gyerek, és egyikről sem lehet majd tudni, hogy pontosan ki az apja), aztán bort vettünk és megtekintettük a közkedvelt Jacked zenekar előadását.

Az Exit fesztivál keretein belül került sor az eseményre, méghozzá az "Unplugged színpad" fantázianevű színpadon. Az Unplugged fílinget ehhez (bár a Jacked zenéjéhez sajnos már kevésbé) illő hangosítás és egy frissen újított pozanos arc szolgáltatta. Előkerültek csúnya tizenéves kislányok is, aki fel-alá ugrálva csináltak magukból hülyét a színpad előtt. Időközben harmincfősre bővült társaságunk feltűnésmentesen letelepedett a lépcső legalsó fokaira és ráérősen alkoholt kezdett fogyasztani.

Nekem azonban távoznom kellett: megígértem Jankának, hogy elkísérem Budakeszire, Shell Beach koncertre, majd vele tartok Istvi házibulijába is, a festői Békásmegyerre. Jankával felkerekedtünk hát, utolsó fityingjeinket sörre és barna szofira költve felszálltunk a 22-es buszra, ahol brutális 'jamais vu'-érzet fogott el, és alig sikerült visszafognom magam attól, hogy a velem szemben utazó éltes hölgyre köpjem a számban tartott korty sört.

Ném ön- és környezeti vizsgálat árán kiderítettem, hogy a közvetlenül Budakeszi után található Pátyon élő exbarátnőm identikus parfümje illatozik felém Jankának köszönhetően. Noha megfejtettem felindulásom okát, megrázkódtatástól nem mentesen szálltam le a 22-es buszról Budakeszin és az éjszaka hátralévő részében félóránként egyszeri Jankaparfüm-szagolgatásra került sor, amit a nevezett heveny gyalázkodással vett tudomásul.

A Budakeszi Pince Klubban IdoruLac szedte a jegyet, mert Renátó, a menedzser nem biztosította a jegyszedő fiút. Némi egyezkedés után elfoglaltam a helyét a kis faasztalka mögött, ám rendkívül gyorsan kiderült, hogy nem fogom túlságosan leterhelni magam a kialkudott tiszteledíjért cserébe. A körülbelül húsz fizető és hat VIP-vendég beengedése közben maradó szünetekben Renátóval és mindenféle lányokkal társalogtam a lépcső tetején.

Hogy mégis tegyek valamit a pénzemért, a Shell Beach utolsó két száma alatt az egyik Turn of Mind-tagot és a barátnőjét győzködtem, hogy fizessen, vagy élvezze a nyitott ajtón kívülről a rendezvényt (nem volt nagy kérés, kb három méterre az ajtótól játszott a zenekar). A faszparasztja ezt megtagadta, hangoztatván, hogy amikor ők játszanak itt, akkor egy csomóan bejöhetnek ingyen. Lac közbelépésére hagytam az egészet a picsába, de a közjáték, párosulva azzal a ténnyel, hogy az enyves kezű budakeszi arcok egy Shell Beach cédé eltulajdonításával kétezer forintra csökkentették a kifizetett béremet, meglehetősen elkedvetlenített.

A békásmegyeri különítményt (jómagam, Janka, Matyi, Rebi) a BPRNR busz eldobta a Margit-hídig, ahol Csillag és Nyéki Péterekbe botlottam, majd valamivel később hot-dogot ettem. Az Oktogonon cigarettát, bort és kólát vásároltunk a pénzemből, ami ezzel el is fogyott. Itt belefutottunk egy jó félórás delaybe, mert a kalauz felszólítására barom módra egyből letakarodtunk az érkező 923-as buszról; ha józan vagyok, ehelyett valószínűleg tájékoztatom arról, hogy bort inni nem szabad a buszon, szállítani igenis lehet, ugyanis se nem PB-gázpalack, se nem szájkosár nélküli gímszarvas. Na de hát ki józan borral, ugyebár.

A villamosmegállóban vártunk a következő buszra, mert ott le tudtunk ülni, a buszmegállóból azonban kisvártatva átcsörtetett az úton hozzánk egy fiatalember, aki ebben a  részegen ordibáló csürhében - bennünk - barátait vélte felfedezni. S lőn. Milót üdvözöltük, majd útjára engedtük  - valami nővel volt dolga a Blahánál.

A 923-as jelzésű buszon hosszú és kimerítő útban volt részünk- ezt legjobban azzal tudom érzékeltetni, hogy az út elején még csak egy kicsit kényelmesebben szerettem volna állni, a békásmegyeri végállomásra pedig lábaimat Janka feje mellett, fenekemet pedig a Janka előtt utazó úriember ülésének fejrészén pihentetve érkeztem meg, a felső ablakon vagányul kikönyökölve.

A hábéban már mindenki a heveny alkoholos befolyásoltság különböző stádiumaiban (inklúding alvás) leledzett, úgyhogy gyorsan összekevertem a hozott kólát a whiskyvel, majd nekiálltam inni, dohányozni és magamat sajnálni.

Hajnali öt órakor sörrel és pálinkával felszerelve elindultam Bécsbe, de időközben meggondoltam magam, inkább hazajöttem és most itthon vagyok. De cigim már nincsen.