Elég szar, ha egy induló blog szerzője az ötödik posztban lelövi a konkrét pártszimpátiáit, de kénytelen vagyok vele. Politikai akció ez is, hátha népszerű lesz a gondolatmenetem, és egy-két olvasónak kedve támad a Lehet Más A Politikára adni a voksát. Tessék, csak tessék.
Visszatérve. Énnekem az a legnagyobb bajom a magyar demokráciával, hogy az emberek nem értik, hogy hogyan működik, rosszabb esetben el se hiszik, hogy ez demokrácia.
Kizárólag ezért fordulhat elő az, hogy több millió ember elhiggye az "elveszett szavazat" maszlagot és a "kisebbik rossz" doktrínát. Könyörgöm. Senkinek nem kell 'nagy' pártra szavaznia. Több száz bejegyzett párt létezik Magyarországon, hülyénél hülyébb nevekkel, nem hiszem el, hogy egyik sem lenne szimpatikus senkinek. Ha elegen szavaznak a Kétfarkú Kutya pártra, akkor az bejut a parlamentbe. Ez ilyen egyszerű.
A magyar demokrácia azért nem tud kibontakozni, mert két mammutpárt telepedett a demokratikus intézményrendszerre, mutyi-mutyi, ahol neked viszket ott én vakarom, hatszázat öccázér'. Mindkét mammutpárt politkához való hozzáállása vállalhatatlan, azonnal eltakarítandó mind a kettő.
Nem "harmadik erőnek" képzelem el az LMP-t. Hosszútávon az LMP-t a nyugati jellegű zöldpártokra emlékeztető gazdasági elképzelései nem teszik alkalmassá arra, hogy nagy párt lehessen. Rövid távon azonban a változás kovásza lehet. Ha látványos eredményeket ér el, az LMP lehet az az erő, ami kikényszeríti a politikai élet modernizációját.
Az LMP rövidtávú célja ugyanis az, hogy pusztán a létével protestáljon a kialakult közéleti gyakorlat ellen. Deklarálták, hogy ők csak magánszemélytől fogadnak el támogatást, és ebből az átlátható és minimális pénzből működtetnek egy pártot, amelynek van programja (ráadásul professzionálisan kidolgozott, mások által nem képviselt javaslatokkal) és tavaly nyár óta ontják magukból az ötleteket, konferenciákat, akciókat. Egyik kedvenc témájuk pedig éppen a korrupció.
Ha egy olyan párt, aminek nincsen hagyományos értelemben vett szavazói bázisa, a korrupciómentességet és az etikus, professzionális politizálást a zászlajára tűzve bejut a parlamentbe, akkor a jelenlegi politikai elit sem kerülheti el a változtatást.
A platformvonalak mentén igazi pártokká robbanhatnak a megélhetési mammutpártok, és megindulhat egy olyan pártszerveződési folyamat, mint a rendszerváltás előtt, ami szükségszerűen ismét be fogja emelni az értelmiséget és remélhetőleg a civil szférát is a politikába.
Ezért szavazok az LMP-re. Tegyél így te is.
Van itt nekünk ez a lángoktól ölelt kis országunk, amelynek lakosai évek óta nem képesek túltenni magukat az úgynevezett alternatív, ifjúsági szubkultúrákon meg az ezekkel járó speciális öltözködési szokásokon.
Ezek a fiúk-lányok olyan környezetben nőttek fel, hogy kilógtak a magyar rögvalóságból. Megtehették, hogy éppúgy európainak érezzék magukat, mint egy átlagos német fiatal, megtehették, hogy szabadidejükben leginkább azzal foglalkozzanak, hogy minél szebbek legyenek és még azt is megtehették, hogy mindehhez a ruhákat Londonból hozassák.
Van itt nekünk ez a lángoktól ölelt kis országunk, amelynek lakosai évek óta nem képesek túltenni magukat az úgynevezett alternatív, ifjúsági szubkultúrákon meg az ezekkel járó speciális öltözködési szokásokon.
Egyébként valószínűleg azért nevezték őket és a hasonszőrű zenekarokat érzelmesnek mert a zenéjük okosabb meg dallamosabb, mint a Cro-Mags zenekaré; a közönség nem verekszik folyton; a szövekek pedig nem kizárólag a meglehetősen mozgalmár-elitista hardcore közönség ideáljait ("unity", "straight edge") közvetítik. Tegyük hozzá, ez alapján a Cro-Magsen kívül minden zenekart emónak kéne neveznünk. Érzelmesnek ez a hozzállás kizárólag a hipermacsó hardcore arcok között számított, de hát istenem.
Tegyük hozzá, igazából szükség sincs rá. A harmadik hullámból induló zenekarok annyira széttartó zenei irányokat választottak, hogy azokat nem is szabadna egy jelzővel összefogni. A középszerre jellemző MTV-emo hangzást, aminek még ma is a legtöbb új követője akad (lásd pl. a Senses Fail bármelyik albumát) pedig inkább felejtsük el mihamarabb.