A budakeszi arcok egy csomószor bejöhetnek ingyen a Turn Of Mind koncertre, mégis lopják a Shell Beach cédét - mesedélután Márton szombatjával a főszerepben.

Valami érthetetlen és még saját magam előtt is homályos ügyből kifolyólag kétezer forintom is volt erre a napra, úgyhogy vidáman ugrottam ki az ágyból délután négykor, lezuhanyoztam, magamra kaptam a XXX. Kalmár László Matematikaverseny résztvevőinek járó pólót és útnak indultam - hova máshova - a Gödör felé.

A Gödörnél meglepő módon összefutottam pár ismerősömmel, akik bohó dolgokkal múlatták az időt. Mikike közölte, hogy a pólómra az van írva, hogy 'Straight Edge Kalmár László Matekverseny'. Ritafox és a lány, akit nem ismertem fel (pedig állítólag három éve összefutottunk a Millenárison) poharakból Martinit ittak, amíg Szilveszter hip-hop / r'n'b-sztárt tervezett Rebiből, fuksszal -izommal bőségesen ellátott fekete táncosokkal és gyémántékszerekkel körítve. A többiek ezalatt másnaposkodtak és Gróf ráborította a sört a szőnyegszerű izére.

Ritafoxszal vizionáltunk egy picit (ez a baráti társaság dolog állandóan terjeszkedik, mert mindig bekerülnek ilyen emberek, akikkel valaki már szekszelt és akkor a többi embernek is szekszelni kell vele, aztán egyszer csak születni fog vagy húsz gyerek, és egyikről sem lehet majd tudni, hogy pontosan ki az apja), aztán bort vettünk és megtekintettük a közkedvelt Jacked zenekar előadását.

Az Exit fesztivál keretein belül került sor az eseményre, méghozzá az "Unplugged színpad" fantázianevű színpadon. Az Unplugged fílinget ehhez (bár a Jacked zenéjéhez sajnos már kevésbé) illő hangosítás és egy frissen újított pozanos arc szolgáltatta. Előkerültek csúnya tizenéves kislányok is, aki fel-alá ugrálva csináltak magukból hülyét a színpad előtt. Időközben harmincfősre bővült társaságunk feltűnésmentesen letelepedett a lépcső legalsó fokaira és ráérősen alkoholt kezdett fogyasztani.

Nekem azonban távoznom kellett: megígértem Jankának, hogy elkísérem Budakeszire, Shell Beach koncertre, majd vele tartok Istvi házibulijába is, a festői Békásmegyerre. Jankával felkerekedtünk hát, utolsó fityingjeinket sörre és barna szofira költve felszálltunk a 22-es buszra, ahol brutális 'jamais vu'-érzet fogott el, és alig sikerült visszafognom magam attól, hogy a velem szemben utazó éltes hölgyre köpjem a számban tartott korty sört.

Ném ön- és környezeti vizsgálat árán kiderítettem, hogy a közvetlenül Budakeszi után található Pátyon élő exbarátnőm identikus parfümje illatozik felém Jankának köszönhetően. Noha megfejtettem felindulásom okát, megrázkódtatástól nem mentesen szálltam le a 22-es buszról Budakeszin és az éjszaka hátralévő részében félóránként egyszeri Jankaparfüm-szagolgatásra került sor, amit a nevezett heveny gyalázkodással vett tudomásul.

A Budakeszi Pince Klubban IdoruLac szedte a jegyet, mert Renátó, a menedzser nem biztosította a jegyszedő fiút. Némi egyezkedés után elfoglaltam a helyét a kis faasztalka mögött, ám rendkívül gyorsan kiderült, hogy nem fogom túlságosan leterhelni magam a kialkudott tiszteledíjért cserébe. A körülbelül húsz fizető és hat VIP-vendég beengedése közben maradó szünetekben Renátóval és mindenféle lányokkal társalogtam a lépcső tetején.

Hogy mégis tegyek valamit a pénzemért, a Shell Beach utolsó két száma alatt az egyik Turn of Mind-tagot és a barátnőjét győzködtem, hogy fizessen, vagy élvezze a nyitott ajtón kívülről a rendezvényt (nem volt nagy kérés, kb három méterre az ajtótól játszott a zenekar). A faszparasztja ezt megtagadta, hangoztatván, hogy amikor ők játszanak itt, akkor egy csomóan bejöhetnek ingyen. Lac közbelépésére hagytam az egészet a picsába, de a közjáték, párosulva azzal a ténnyel, hogy az enyves kezű budakeszi arcok egy Shell Beach cédé eltulajdonításával kétezer forintra csökkentették a kifizetett béremet, meglehetősen elkedvetlenített.

A békásmegyeri különítményt (jómagam, Janka, Matyi, Rebi) a BPRNR busz eldobta a Margit-hídig, ahol Csillag és Nyéki Péterekbe botlottam, majd valamivel később hot-dogot ettem. Az Oktogonon cigarettát, bort és kólát vásároltunk a pénzemből, ami ezzel el is fogyott. Itt belefutottunk egy jó félórás delaybe, mert a kalauz felszólítására barom módra egyből letakarodtunk az érkező 923-as buszról; ha józan vagyok, ehelyett valószínűleg tájékoztatom arról, hogy bort inni nem szabad a buszon, szállítani igenis lehet, ugyanis se nem PB-gázpalack, se nem szájkosár nélküli gímszarvas. Na de hát ki józan borral, ugyebár.

A villamosmegállóban vártunk a következő buszra, mert ott le tudtunk ülni, a buszmegállóból azonban kisvártatva átcsörtetett az úton hozzánk egy fiatalember, aki ebben a  részegen ordibáló csürhében - bennünk - barátait vélte felfedezni. S lőn. Milót üdvözöltük, majd útjára engedtük  - valami nővel volt dolga a Blahánál.

A 923-as jelzésű buszon hosszú és kimerítő útban volt részünk- ezt legjobban azzal tudom érzékeltetni, hogy az út elején még csak egy kicsit kényelmesebben szerettem volna állni, a békásmegyeri végállomásra pedig lábaimat Janka feje mellett, fenekemet pedig a Janka előtt utazó úriember ülésének fejrészén pihentetve érkeztem meg, a felső ablakon vagányul kikönyökölve.

A hábéban már mindenki a heveny alkoholos befolyásoltság különböző stádiumaiban (inklúding alvás) leledzett, úgyhogy gyorsan összekevertem a hozott kólát a whiskyvel, majd nekiálltam inni, dohányozni és magamat sajnálni.

Hajnali öt órakor sörrel és pálinkával felszerelve elindultam Bécsbe, de időközben meggondoltam magam, inkább hazajöttem és most itthon vagyok. De cigim már nincsen.