Mint azzal a többség valószínűleg tisztában van, az Idoru nemrég, hogy is mondjam, újrafogalmazta önmagát. Elég necces dolog lecserélni egy félunderground zenekarban az énekest a név megtartása mellett (hirtelen a Xiaoxin és Anthony Green ugrik be), az Idoru esetében azonban Bödecs András frontemberrel együtt a teljes ritmusszekció - Mohácsi Matyi basszer & Szabó Laci dobos - is távozott a felállásból.

Mint az ismeretes, az Idoru két megmaradó eredeti tagja (Szalkai Tibor és Big) még a Newbornban tolta annak idején, az európai hardcore hangzást forradalmasító zenekar kettéválása után (zenészek új énekessel = Idoru, Jakab Zoli új zenészekkel = Bridge to Solace) a színtéren érthetően nagy dolgokat vártak az Idorutól.

"Nagy a valószínûsége a feloszlásnak, ha egy ilyen meghatározó „energiaforrás” kerül ki a társaságból" - Szalkai Tibor a torzo.hunak 2005-ben, Ács Máté korábbi basszusgitáros kilépésekor

Egy 2003-as EP és a 2005-ös debüt (Brand New Way Brand New Situation) egy érdekes zenei megoldásokkal operáló gyors, dallamos hardcore zenekart vetített előre. Egy újabb EP és a 2007-es Monologue azonban egy másik irányt mutatott fel: Szalkai félelmetesen technikás és meglepően egyedi gitárjátéka és Bödecs szintén jellegzetes énekstílusa, a zenésztársak feszes produkciójával együtt egy roppant érdekes megfejtést kínált a poszt-hardcorera. A késő '90-es évekre alterrockhoz forduló amerikai hardcore hősökhöz (Rival Schools) hasonlóan kiállásokkal tördelt, húzós darálásokkal, fura ritmusképletekkel dolgozó Idoru volt annyira jó zene, hogy az eredeti színtéren is népszerű tudjon maradni, miközben a Monochrome klipjét játssza a magyar MTV.

Az Idoru valahol beérkezett, Japán turné Ignitteal és nélkülük, Misfits turné, airtime a zenetévén, és egy olyan kiforrott hangzás, ami már csak azt kívánta volna, hogy továbbra is írjanak olyan zseniális számokat, mint a Refused Day by Day. Ekkor azonban jött a baj, és a bajt bizony Szalkai Tibornak hívták.

A 2009-es Face the Light először is iszonyatosan gyenge lett. Szalkai témái uralják az egész anyagot, ami a gitáros kétségbevonhatatlan zsenialitása ellenére sem tett jót a dinamikának.

"Az történik ugyanis, hogy csak akkor derül ki, hogy ez már a második szám, amikor az ember a lejátszóra tekint, máskülönben azt hinné, hogy sima váltásról volt szó." A Quart.hu kritikájából

Az önmagát zenekarvezetőnek deklaráló gitáros kívülről nehezen láthatóan, de meglehetősen diktatórikus módszerekkel üzemeltette a zenekart, azonban ez 2009-re kezelhetetetlenné vált. Én úgy vélem, a túlzott szalkaiközpontúság zeneileg is visszaütött, de a teljesen eltérő jövőképek emberileg szedték szét a csapatot. Szalkai pénzt akart csinálni az Idoruból, amit, akármennyire jó zenével is, de a korábbi underground hozzáállással nem lehetett.Ezután borult ki a bili. Szalkai kvázi kirúgta Mohácsi Matyit, mire a két másik tag is bejelentette távozási szándékát.

"Az Idorunak sosem voltak súlyos anyagi problémái, mert egész évben szétkoncerteztük magunkat, turnéztunk külföldön és itthon is az elmúlt években. (...) Persze, hogy nem lett volna rossz dolog elrakni egy kis pénzt koncertek után és inni pár sört a bevételből, de ezt SOHA nem tehettük meg, mert mindig ki kellett fizetni valamit. (...) A belefektetett munka es energia egy underground zenekarban nem feltétlenül a pénz formájában nyilvánul meg szerintem. Az, hogy a világ különböző részein tudtunk turnézni, olyan helyeken, amiről csak álmodik az ember, hogy eljut valaha, olyan zenekarokkal is akár, amikre felnőttünk, vagy mai kedvenceinkkel...mi ez, ha nem az évek ota befektetett energia es munka gyümölcse?" - Bödecs András a Punk Portál fórumán

A zenekar többsége a mainstream és a gazdasági sikerért nem szeretett volna kompromisszumot hozni, ami érthetően borzalmas hangulatot teremtett. Jártam lenn egy próbán még tavasszal, nem sorolom életem legkellemesebb élményei közé.

Őszintén, nem akarok ebből a szempontból pálcát törni Szalkai Tibor felett. Egyáltalán nem tartom etikátlannak, ha valaki az undergroundnak áldozott idejéből és energiájából szívesen látna valamilyen materiális visszaigazolást is. Két dolog azonban nagyon valószínű.

Ha az infóim helyesek, az új szövegek magyarok lesznek, ami egy technikás poszthardcore zenekarba egyszerűen nem fér bele, vagyis a következő produkció kizárólag a súlyos poposodással tudja majd megelőzni a szétesést. Innentől kezdve játszhat bármilyen korrekt zenét az Idoru, innentől engem nem érdekel.

A másik megállapításom, hogy Szalkai, akit én a néhány találkozásunk alapján rendes fickónak könyveltem el, egyáltalán nem az, és ennek köszönhető, hogy ezt a meglehetősen szókimondó cikket, ami már nyár óta érik, meg mertem írni kívülállóként.

"Andrással meg az a helyzet, hogy még mindig nem tudott kinőni a gyerekkori beleszarós punkrock önmagából."- Szalkai Tibor a Shock magazinnak

A "zenekarvezetőként" leadott interjúi a kilépett tagoknál a számjegyközpontú zenefelfogás és hasonló kevéssé szimpatikus kijelentések miatt verték ki a biztosítékot. Engem ez nem zavar, azt azonban elfogadhatatlannak tartom, ahogy a zenésztársairól beszélt. Az Idoru korábbi felállása éveket játszott együtt, és ha Szalkai az Idoru brandből végül pénzt is csinál, az nem kis részben Bödecséknek lesz köszönhető. Már csak ezért sem tehetné meg Szalkai Tibor, hogy Mohácsi Matyit egy interjúban tolerálhatatlanul link alakként jellemzi.

Az új felállás már túl van a legelső néhány koncertjén, a Punk Portálon egy egyoldalú, de így is sokatmondó beszámolót olvashatunk Szalkai & co. érdi jelenéséről.

"Olyan, mintha a Wembleyben lennénk, (...) geci sokan vannak" - Szalkai Tibor udvariasan köszönti Érd városát

A többiekről: Mohácsi Matyi és Szabó Laci a Grand Mexican Warlock progrockprojekt beindításán fáradozik, ahol Laci végre gitározhat, Matyi eközben folytatja a zseniális Shell Beachet. Bödöcs Andris jövőjében még ő sem biztos, Amerikába költözését fontolgatja.