Vonjuk le az EP-választás eredménynek tanulságait, mert a tanulság az mindig jó (az elejére meg egy prognózist is biggyesztettem). A bejegyzés alapjául egy rakás cikk, de főleg a területi eredményeket elemző Index-cikk szolgált.

Összprognózis: Előrehozott választások nem lesznek, ezt már közölte az MSZP. Náluk és az SZDSZ-ben súlyos belharcok várhatóak, erős emberek feszülnek majd egymásnak a háttérben, platformvillongások, ilyesmi. Ha szerencsénk van, végre nekiállnak a ballib mezőny teljes átdarabolásának. A Fidesznek a következő évben elég lenne féljáraton ugrálnia, de az óriási adrenalinfröccsel pofán öntött Jobbik 200%-on fog pörögni, Orbánéknak pedig erre lépniük kell majd valamit. A Jobbik sikerének két fő bázisa (a széljobb és a populizmusra fogékony kádáristák) ugyanis pont megegyezik azzal a két közeggel, ahol a Fidesz erősíteni tud, ezért sok függ a polgári párt taktikájától. Az MDF-től lagymatag, az LMP-től amatőr megmozdulások várhatóak majd, az oda nem figyelőknek valószínűleg nem viszik majd át az ingerküszöbét, az MDF stabil magjában, az LMP pedig univerzális üzenetében bízhat.

Fidesz (56%): Egyharmados részvétel mellett az 56% soknak tűnhet, de nem biztos, hogy elég egy kétharmadra hajtó pártnak. A szokásos Fidesz-retorikával (a Fidesz-kormány felé vezető 627. lépés) a szokásos Fidesz-szavazókat sikerült mozgósítani, ez nem egy nagy etvasz. Az MSZP-bázis támadható részét viszont nem nekik, hanem a Jobbiknak sikerült behúznia, a Jobbik így mindkét oldalról korlátozza a Fidesz terjeszkedési lehetőségeit. Kíváncsian várom, hogy mit találnak majd ki az okosok, én a nyugton maradást javasolnám. Ha egy baklövéssel nem tornásszák nagyon föl a Jobbikot, a jelenlegi pártstruktúrában a választási rendszernek köszönhetően borítékolható a Fidesz-kétharmad.

MSZP (17%): Botrány, bukás, világvége, de folytatják. Lendvai Ildikó abban bízik, hogy a most induló ún. szociális programmal megint megvesznek vagy kétmillió nyugdíjast, addig meg ellesznek valahogy. Hát nem. Az MSZP társadalmi támogatottsága összeomlott, ha megint elkezdik az osztogatást, mindenki a torkuknak fog ugrani. Kiút ebből nincsen, a megélhetési politikusok pedig utolsó vérig menő harcba fognak majd a megmaradó pozíciókért. Ha leesik nekik, hogy ez a busz már elment, remélhetőleg végre nekiállnak platformvonalak mentén szétdarabolni az MSZP-t.

Jobbik (15%): A nácik Európában vannak, és nem is kicsit. A Jobbik a felháborító közállapotok mellett annak köszönheti sikerét, hogy ki merte mondani a "cigány" szót. A Jobbik most ott ért el húsz százalék feletti eredményt, ahol sok cigány él a magyarok mellett, de ha valaki nem fogja ki a szelet a vitorlájukból, az elitellenes demagógiájukkal harmadik erőből nagyon gyorsan másodikká is válhatnak. Ne feledkezzünk meg a Fideszről sem, akik a szélsőjobbos szavazatok felszívása céljából hosszú éveken át dolgoztak azon, hogy a legrosszabb értelemben vett sovinizmus szalonképessé váljék Magyarországon. Itt igazából ők tudnak lépni és nekik is kell, már a saját érdekükben is.

MDF (5%): A Bokros-húzás bejött, örülhet Dávid Ibolya meg a Political Capital. A párt azonban süllyesztőre van ítélve, ha nem most, akkor 2014-ben.

LMP-HP (2,6%): Az LMP legnagyobb sikere a budapesti nemjobbos fiatalság SZDSZ előli elcsaklizása mellett az, hogy képes volt vidéken is megvetni a lábát. Ezzel a meglepően erős indítással és a vele járó lekesedéssel ott erősíthet, ahol a Jobbik: a szkeptikusok között.

SZDSZ (2,2%): Erdélyi Zsolt, az SZDSZ-kampányok egyszemélyes think tankje csúnyán elbaszta a mostanit a szokásos buzi-drogos-zsidó vonal egyáltalán nem liberális jellegű, arrogáns túlerőltetésével. Fodor felajánlotta a lemondását és ezzel az SZDSZ, mint a kisebbségek pártja megbukott. A változáshoz a Tóta W által is ajánlott Magyar Kapitalista Párt modelljét javasolnám, ehhez néhány ifjúszocit is be lehetne venni a buliba.

Munkáspárt (0,96%): Erről most tényleg kéne írnom valamit?

MCF (0,47%): Amíg faszfej vállalkozók akarnak politikusként megélni a cigányságból, addig itt nem lesz roma összefogás.